Az Ayurveda India 5000 éves gyógyászati rendszere, az indiai szubkontinens területén élő népek ősi kultúrájának, a védikus civilizációnak egy a mai napig élő és működő hagyatéka. Szó szerinti fordításban az Ayurveda az „Élet Tudománya”, ahol az ayur az életet, a véda pedig a teljes, tökéletes tudást jelenti. Az Ayurvedát nevezik az „Orvostudományok Anyjának” is, mivel egyetemes elvei az évezredek folyamán szinte valamennyi főbb gyógyászati rendszer alapjává váltak.
A védikus tudomány részét képező Ayurveda, olyan összefüggő szellemtudomány, mely az anyag, a szellem, és a tudat univerzumának teljeskörű értelmezését adja. A védikus tudomány magában fogalja a jógát, a meditációt, a mantrát és az asztrológiát, az Ayurvédát pedig kifejezetten testi-szellemi gyógyítással foglalkozó ágaként tartja számon. Gyökerei mélyre nyúlnak és szerteágazó: felölelik a táplálkozástudományt, a lélektant, a szellemtudományt, a sebészetet, a testnevelést és a gyógynövények területét.
Az Ayurveda ősi tudásából merített már az i.e. 4-5. században Hippokratész, majd az i.e. 1. században a kínai gyógyítók (akupunktúra), a 7. században pedig Harun Al Rasid és más arab orvosok, de buddhista szerzetesek közreműködésével az ayurvedikus tudás az i.e. 6. századtól kezdve eljutott Tibetbe, Mongóliába, Koreába és Srí Lankára is, valamint az ókori egyiptomi kultúra gyógyászatára is nagy hatással volt. Az Ayurveda ma egyike a világ három legnagyobb gyógyászati rendszerének (a kínai és a nyugati, allopatikus orvoslás mellett). Holisztikus orvoslási rendszer, vagyis az embert és a többi élőlényt úgy kezeli, mint egy nagy egész, az univerzum egy kicsi részét, ugyanakkor egy önmagában is teljes egységet – egy kis mikrokozmoszt a nagy makrokozmoszon belül, amelyek folyamatos kölcsönhatásban, interakcióban állnak egymással, vagyis az egyik működése (vagy az abban keletkezett zavar) hatással van a másik működésére is. Holisztikus szemléletmódjához tartozik az is, hogy az Ayurveda nem kizárólag a test épségét és egészségét tartja szem előtt, hanem a lélekét és az elméét is, hiszen a kezeletlen lelki problémák előbb-utóbb megbetegíthetik a fizikai testet is.
Az Ayurveda az ősi, felvilágosult védikus kultúra ajándéka a mai kor emberének. Az ősi védikus szövegek csillagászati feljegyzése szerint az Ayurvédát is magában foglaló védikus rendszer i.e. 4000-ben volt gyakorlatban. Akkor a Tavasz pont az Ikrek csillagjegyben járt, a mára kiszáradt Szaraszvatí folyó pedig India legnagyobb folyójaként hömpölygött. Az Ayurveda ennek a régi Szaraszvatí menti civilizációnak a bölcsője volt. Az Ayurveda hosszú története során számos fejlődési szakaszon ment keresztül. Az indiai kultúrával együtt terjeszkedett kelet felé Indokínába és Indonéziába, nyugat felé pedig a görögökhöz, akik a természetes gyógymódokon alapuló orvostudomány hasonló formáját alakították ki. A buddhisták is számos új meglátással gazdagították, majd vallásukkal együtt számos különböző helyeken terjesztették. Hamarosan Tibet, Srí Lanka és Burma gyógyító hagyományának alapja lett, és hatást gyakorolt a kínai orvoslásra is. Láthatjuk tehát, hogy az Ayurveda a különböző korokhoz, kultúrákhoz és éghajlathoz rugalmasan alkalmazkodó, gazdag hagyomány.
A Nyugat eddig úgy tekintett az Ayurvedára, mint ezoterikus tudományra. De valójában ez az élet egyszerű, a gyakorlatban is működő tudomány, mely alapelvei minden ember életében alkalmazhatóak. Az Ayurveda az orvostudomány nyolc alapvető ágával foglalkozik: a gyerekgyógyászattal, a nőgyógyászattal, a szülészettel, a szemészettel, a geriátriával, a fül-orr-gégészettel, a belgyógyászattal és a sebészettel. Ezeket a szakágakat az öt elem (éter, levegő, tűz, víz, föld), a három dósha, vagyis testnedv, a hét dhatu, vagyis testszövet, a három mala (vizelet, széklet, veríték) és az élet hármassága: a test, lélek, szellem, azaz a lelki öntudat elméletén keresztül közelíti meg. Az Ayurveda tudománya nem a folyamatosan változó kísérleti adatokon alapul, hanem a rishik örökkévaló bölcsességén, akik vallásos önvizsgálat és meditáció révén jutottak e tudáshoz, amely a kozmikus tudat tökéletes teljességét fejezi ki.
Ma, fejlődésének újabb szakaszában, a nyugati világot szólítja meg, a modern kor igényeinek megfelelően. Egy egész világra kiterjedő orvostudomány megteremtéséért fáradozó új mozgalom része, mely minden korok gyógymódjainak legjavát foglalja magában. Egy egész bolygóinkra kiterjedő természetes alapú orvostudomány van születőben, mely túlnyomórészt a világ népeinek hagyományos gyógyító eljárásából merít.
